Részvételi demokrácia az önkormányzatokban
A szentendrei Városrészi Költségvetés projekt kidolgozása során sok hasznos információt találtunk a K-Monitor Iroda anyagaiban, cikkeiben. A civil szervezet 2007 óta küzd a közpénzek átlátható felhasználásáért és a korrupció visszaszorításáért. Az egyesület munkatársai az elmúlt években önkormányzatokkal együttműködve azon dolgoztak, hogy a helyi politika átláthatóbb, közérthetőbb legyen és a döntési folyamtokba bevonják a lakosságot. A legnagyobb közösségi oldalon létrehozott csoportjukban a részvételi költségvetéssel kapcsolatos szakirodalmat, a jó gyakorlatokat és a hazai kísérletekkel kapcsolatos tapasztalatokat osztják meg.
A K-monitor Egyesület tanulmányt készített annak bemutatására, hogyan lehet a gazdálkodási folyamatok demokratizálása és modernizálása érdekében megteremteni és bővíteni a közösség bevonását a részvételi költségvetési eljárás révén. Az egyedi módszer lehetőséget teremt a lakosság bevonására és a párbeszédre a helyi ügyekről való ötleteléstől a javaslatok kidolgozásán át a szavazásig és a megvalósítás monitorozásáig.
„A lakossági részvétel olyan nyilvánosságot teremt a helyi közügyeknek, amelyben nincsenek mereven leosztva a szerepek a hatalom szakértő birtokosai és a politikai folyamatot passzív nézőseregként követő állampolgárok között. A lakosság egyre növekvő aktivitása közvetlen környezete ügyeiben már ma is nyomást helyez az önkormányzatokra, számos ügyben szétfeszítve a szakértők és laikusok, döntéshozók és passzív kormányzottak viszonyrendszerét. Egyre fontosabbá válik a lakókörnyezet élhetősége és az, hogy ott egy aktív, szolidáris közösség alakul-e ki, vagy a társas élet terei lassan kiürülnek, széttöredeznek. Az önkormányzatok nem mondhatnak le arról, hogy a fizikai infrastruktúra mellett megkíséreljék a közösséget is fejleszteni, a részvétellel kapcsolatos kísérletekre így várhatóan egyre nagyobb figyelem irányul. Gyakori ellenvetés, hogy a megválasztott képviselők azok, akiket a közösség a döntések meghozatalával megbíz, annak minden felelősségével együtt. A valóságban azonban ez nem jelent világos mandátumot és elszigeteltséget a nem választott érdekeltektől. A döntéshozók folyamatosan a társadalom felől jövő, gyakran a nyilvánosság kontrollját sem kiálló külső igényekre kell reagáljanak, legyen szó gazdasági szereplők megkereséséről, vagy a helyi közélet hangosabb tagjainak nyomásáról. A részvételi eljárások részben a választott képviselők tehermentesítésének céljával ezt az átjárhatóságot teszik demokratikus normák szerint is igazolhatóvá, kihúzva az ebből fakadó ellentétek méregfogát. A feszített tempójú, érdekkijáró önkormányzati döntéshozatallal szemben a részvételi demokrácia olyan tanácskozó folyamatokat intézményesít, ahol van idő meghallgatni az élethelyzetek különbözőségéből fakadóan felmerülő érveket. Az egyéni nézőpontokból tájékozódás és tanácskozás révén hátralépve laikus polgárok is képesek jól informált, a hosszú távú közérdekre tekintettel lévő közös döntéseket hozni a tőlük karnyújtásnyira lévő ügyekben. Miközben az önkormányzati működés komplexitása megkerülhetetlenné teszi a rátermett választott képviselőket, a részvételi demokrácia az irántuk meglévő közbizalom erősítéséhez is hozzájárul, ráadásul segítheti új, beágyazott helyi vezetők politikai szocializációját és kiválasztódását. A részvételi költségvetés esélyt kínál egy olyan politikára, ami a megoldandó és megoldható közös ügyekről szól, amelyben partnerként tekinthetünk a másik emberre, akivel nap mint nap találkozunk a buszon, a közértben vagy a játszótéren” – írja Merényi M. Miklós, a K-Monitor Közhasznú Egyesület politológusa, a K-Monitor önkormányzati szakértője, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének doktorjelöltje.
A részvételi költségvetés gyakorlata Dél-Amerikából indult hódító útjára: 1989-ben, a brazil Porto Alegre városában jött létre. Az első évben mindössze ezren vettek részt a programban, pár év múlva azonban több mint 100 brazil város vette át, majd a modell helyi körülményekre való adaptálásával világszerte elterjedt a részvételi költségvetés módszere. Európa városaiba a 2008-as válságból való kilábalás időszakában érkezett meg. Lengyelországban például 2019 óta kötelező a városokban a költségvetés legalább 0,5%-át így elkölteni.
A demokratikus folyamat a konkrét költségvetési-pénzügyi döntésekhez kötődik, amelybe bevonják az érintett csoportokat vagy a helyi lakosság egészét; ez a folyamat nem egyszeri, kampányszerű, hanem éveken át ismétlődik és aktív állampolgári részvétel valósul meg, mely összességében valódi hatalommal ruházza fel a résztvevőket az eredményeket illetően. Az eredmények átláthatóak és számonkérhetőek. A részvételi költségvetés több mint konzultáció: elengedhetetlen része a demokratikus közvita és a döntéshozási folyamat, amelynek során polgárok széles köre problémákat azonosít, vitat meg, rangsorol, a megoldásukra javaslatokat tesz, majd ezeket megvalósítandó projektté alakítja, végül pedig dönt róluk.
A részvételi költségvetésben kollektív alkotófolyamat révén közösségi döntések születnek, ami túlmutat az egyéni ötletek versengésén és segít a megfogalmazott javaslatokat a legszélesebb kör számára hozzáférhető közös javakká formálni. A módszer erősíti a lokálpatriotizmust és a közbizalom erősítéséhez is hozzájárul.
A részvételi költségvetés a 9-10. osztályos gimnazisták földrajz tankönyvében már tananyag, amihez a K-Monitor szakmai anyagaiból is merítettek a tankönyvírók.
Forrás:
